Elena Gilbert

* The lonely doppelganger *







Teljes neved.: Elena Gilbert
Szül. hely, idő.: Mystic Fall's, 1993, június 22.
Kor.: 19.
Fajod.: Ember - Hasonmás
Play Bye.: Nina Dobrev


Külső.:
Ha már éltél ezelőtt négy-ötszáz évvel ezelőtt, elég lenne azt mondanom, hogy úgy nézek ki, mint Katherine Pierce. Persze Mystic Fall's tőzsgyökeres lakói, csak a kis Elenának ismernek, aki elvesztette a szüleit egy autóbalesetben. Úgy jellemeznének engem: sportos, egyre többször életvidám kisugárzású (ezt például az utóbbi időben meghazudtolnám..), csinos arcú, nagyon szép, hosszú barna, egyenes hajú (bár olykor-olykor begöndörítem azt) és ugyanolyan barna szemű lány, akinek van egy öccse. Ennyi. Gondolom mindenféle különös jellemzőre számítottál, de semmi elmefeszítő dolog nincsen bennem. Még csak csinosnak sem mondanám magam, amit általában többen megcáfolnak. Nem imádom magamat, bár bármilyen ruha jól áll rajtam, én mégis a praktikus és sportos darabokat választom a csinosabbak helyett, a stílusom mondjuk az utóbbi időben kibontakozni látszott. Például különböző eseményeken alakomnak köszönhetően mindig felkeltem a figyelmet a kinézetemmel.


Belső.:
Kedves, megértő, segítőkész,bátor és okos. Ezen kívül kihagytam a két legfontosabb tulajdonságát, hogy önfeláldozó és makacs. A szeretteiért tűzbe képes lenne menni, vagy akár meghalni is kész lenne értük akármikor. Ezen kívül végtelenül jó ember, bár benne is ott bujkál a Petrova vér, ami az ereiben csörgedezik, és valahol kirobbanni vágy. Nem öntelt, és gonosz, ahogyan a felmenői, ő inkább jószívű és szerény, akinek örömet szerez ha segít másokon. Ráadásul egyszerűen vonzza a bajt, már csak a Petrovasága miatt, ami általában bajba csalja őt. A legtöbb barátja természetfeletti, így az élete sem a legkönnyebb. Folyamatos veszélynek van kitéve, de ő rettenthetetlen, és nem fél semmitől. Így nevelték a szülei, akik igazából nem is a vér szerinti szülei voltak, de Elena mindig úgy tekintett rájuk. Sohasem menekül, inkább szembenéz az ellenségeivel, akármilyen törékeny is ember létére. Mostanában gyönge, falfehér, és folyamatosan veszti a vérét és a szeretteit Klausnak és a többieknek köszönhetően. Egyre rosszabbul van, mostanában a félelem is kerülgeti, bár próbálja ezt leplezni. Nehéz úgy kiegyensúlyozottnak, és emberinek mutatkoznia, hogy közben ennyi teher és fájdalom nehezedik a vállára, amit még leírni is megterhelő lenne.



Húúha... Az egész életemet nem tudnám itt elmesélni, hiszen annyi bonyodalommal van fűszerezve, olyan cselekménydús, hogy egy óra lenne, mire valaki elolvassa. Így csak tömören, egy naplóbejegyzésemből idézek, hogy meg tudjatok egy pár dolgot az én kis életemről.

"... Igen,pontosan erről beszélek! ...
Majdnem tizenkilenc éve - 1993 júniusában-, hogy megszülettem itt, ahol már annyi minden történt, hogy leírni sem tudom. A gyerek és a tinédzserkorom is teljesen átlagos volt, amíg egy autóbalesetben meg nem haltak anyáék. De nem szeretnék most erről beszélni, ismét...
Szóval, találkoztam természetfeletti erőkkel, és rájöttünk számtalan dologra. Hasonmás életem kész csapás, bár erre előbb is rájöttem. Itt van Katherine, Klaus, Rebekah, és még legalább ezren, akik meg akarják keseríteni az életemet. Valahogy már beletörődtem, no meg abba is, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékában az ilyen két ballábasságommal a szeretteimet is veszélybe sodrom, és saját erőmből próbálom menteni a helyzetet, ami az esetek legtöbb esetében balul sül el, így az egyik Salvatore testvér keringet ki a helyzetből. Elvesztettem a szüleimet - hozzáteszem, a vér szerintieket is -, elvesztettem Jennát, és Stefant is, mindezt csak a saját hibámból. Egyedül érzem magamat, pedig igazából nem vagyok egymagamra utalva. Itt van Bonnie, Caroline, Damon, Jeremy,és...és körülbelül ennyi. Mégis egyedül ülök, és írok. Egyfolytában elmerengem azon, hogy miért vonzom ennyire a rosszat, és hogy miért nem történik velem mostanában semmi jó?! Nem baj, az írás jó. Kiskorom óta írok. Mégis úgy érzem, hogy mostanában csak akkor írok, ha valami rossz történik velem, és ez elkeserítő. Össze vagyok zavarodva, és mondhatni, kezdek félni.. Mostanában egyre több vért vesztek Klausnak köszönhetően, így állandóan kerülget a rosszullét, szédülök, vagy a rosszabbik esetben összeesem. Fáj, hogy Stefan már nem úgy tekint rám, mint régen, de szerencsére ebből a barátaim segítenek kikecmeregni, hiszen a fizikai és lelki fájdalmakra, még szerelmi bánat is zúdul. Mondjuk, az idő előrehaladtával, kezdem úgy érezni, hogy valamilyen szinten kötődöm Damonhoz is. Nem akarok Katherine-né válni! Egyiknek sem szeretnék fájdalamat okozni, pedig valamelyiknek muszáj lesz... Nem mintha most például Stefannak fájna valami, ami velem történik... Magasból tesz rám és az életemre újonnan, Klausnak köszönhetően.. ...
Az egykori, gyermeki és gyöngéd, valamint törékeny Elena, felnőtt.... ..."


Célom egyszerűen csak: túlélni, békére és nyugodt életre lelni.


*15 = Stella Grace Dawson = Elég régóta(: =*